Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter köszöntő beszédében úgy fogalmazott, hogy vannak olyan rendezvények, amelyeket szinte meg sem kell nyitni, hiszen önmagáért beszél az est, a fellépők sora, a tartalom.
– Így vagyunk ezzel Tapolcán, a Batsányi Táncegyüttes gálaestjén is. Hiszen a Tapolcai Batsányi Táncegyüttes az elmúlt több mint fél évszázadban Tapolca maga. Mert a várost nem az épületei adják, és nem az azt körülvevő természet. Még itt is így van ez, ahol pedig kivételesen szerencsés emberek élnek a jól megőrzött építészeti emlékek között, csodálatos a környezetben. Itt, a pannon táj közepén csak harmonikus élet sarjadhat. De a város az emberek, a közösségek által válik várossá. És bár tudjuk, hogy a közösségek tartják meg az embert, a várost, de azok nincsenek kiemelkedő egyéniségek nélkül. Az a város, amely nem becsüli kiemelkedő személyiségeit, bármilyen virágzónak is tűnik, pusztulásra van ítélve. Tapolca nem ilyen város. Talán ennek is köszönhető, hogy számos olimpikon, kiváló művész élt és él köztünk, és reméljük, ez a sorozat folytatódik a jövőben. Németh László, Zentai Gábor, hogy csak két nevet említsek a közelmúltból, olyan vezetője volt a tapolcai közösségeknek, aki nemcsak emberek tucatjainak, százainak az életét töltötte meg tartalommal, de magát Tapolcát is különleges és kivételes várossá tette. Mint ahogy most a Batsányi Táncegyüttes művészei szintén, akik Németh László hagyományaira alapozva, arra támaszkodva, az örökséget a jövő felé megnyitva minden egyes alkalommal ünnepet varázsolnak – mondta a miniszter.
Dobó Zoltán polgármester arról beszélt, hogy furcsa a nemzeti gyásznapon zenés-táncos műsorral állni a közönség elé.
– Pedig bizony össze lehet egyeztetni a kettőt. Az aradi vértanúkra és arra a tapolcai emberre emlékezünk ma, aki élete munkásságát áldozta azért, hogy a fiatalokat a magyar kultúrában, népzenében lássuk, és boldogság töltse el a szívünket. Azt érezzük, hogy együvé tartozunk, és ennél az érzésnél talán csak a szeretet lehet a nagyobb. A szeretet azok iránt, akik nemzeti kultúránkat, a magyar nemzet képekben összeállított szenvedéstörténetét színpadra állítják. A Batsányi Táncegyüttes legendás a maga nemében. Fennállásának több mint ötven éve alatt talán ezernél is több táncos fordult meg az együttesben – mondta a polgármester, és arra kért mindenkit, hogy érezze magáénak az együttest, a maga módján tegyen hozzá a munkájához, mert megérdemlik a csoport tagjai, a népművészet, a nemzet. Lássuk ezeket az embereket ma nagyobbnak, jobbnak, mint tegnap, és ezt adjuk ezt tovább a gyerekeinknek. Ha ez így lesz, akkor valószínűleg sosem fog kihalni a magyar kultúrában a szeretet és az összetartozás érzése.
A gálán a közönség elsőként mezőföldi táncokat láthatott, amelyekhez Németh László egy múltbéli március 15-ére készített műsorának részlete kapcsolódott. A rövid összeállítással hajtott fejet a táncegyüttes a 174 évvel ezelőtt kivégzett aradi vértanúk emléke előtt. A továbbiakban szilágysági, rábaközi és Szamos menti táncot és az utánpótláscsoport gyermekjátékát látta a közönség, utóbbit a két vezető, Kiss Bernadett és Buzás Balázs összeállításában. A műsor második részében csongrádi, hegyaljai, zoborvidéki és a lánykar kalocsai táncokat adott elő, de bemutatták Csiszár Zoltán Átokdal című koreográfiáját is. A gyerekek mezőföldit jártak, végül szatmári táncokkal búcsúzott a hálás közönségtől a Batsányi Táncegyüttes. Az esten Cseszák Zsombor és barátai zenéltek.