Révfülöpön a 80 évvel ezelőtti eseményeket elevenítették fel az emlékezés résztvevői szombaton. A háború nem kímélte a balatoni hajókat sem, parancs érkezett a megsemmisítésükre.
Megmenekültek a háború pusztításától
A Kelén és Tünde nevű hajók elsüllyesztésének 80. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a révfülöpi kikötőben. A ma is személyszállításra szolgáló két hajó fogadására az esős idő ellenére is sokan érkeztek a mólóra, majd a szabadtéri színpadnál folytatódott az emlékezés.
Török Péter, az MCC-kikötő vezetője köszöntőjét követően Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter mondott ünnepi beszédet.
– Amikor vészhelyzetről, háborúról tanulunk a történelemkönyvekből, akkor általában nagy államférfiakról, hadműveletekről van szó. De ami a történelemkönyvekből kimarad, az nem biztos, hogy a történelemből is kimarad. Hiszen a nagy események sem történhettek volna meg apró mozaikkockák nélkül, amelyek az adott kor minden eseményét tükrözik. Így vagyunk a 80 évvel ezelőtti eseménnyel is itt, Révfülöpön és az ország más pontjain, ahol egymást érik a megemlékezések, amelyek a nyolc évtizeddel ezelőtti napokat idézik. Az volt az az időszak, amikor végigsöpört az országon a második világháború. A mai napig kénytelenek vagyunk számon tartani a pusztulást és annak következményeit, amelyeket a magyar társadalom elszenvedett. A helyi közösségek próbálták kimenteni a háború örvényéből, amit csak lehetett, hiszen azzal, hogy a bátor révfülöpiek ezt a két hajót elsüllyesztették, megmentették azokat. Nem engedték, hogy nőjön a veszteség. A Kelén és a Tünde megmentése jelképezte a békés élet megmentését, a javak megőrzését és azt, hogy a Balaton 1945-ben nem fejezte be küldetését. Tisztelet a bátor embereknek és a jövőbe vetett hitnek, amely mindennap a reményt táplálja, hogy lesz még a jövőben jobb is – mondta a miniszter.
– Veigl Gábor, a Balatoni Hajózási Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy a mai zivatar semmi ahhoz képest, amit elődeink 80 évvel ezelőtt átéltek.
– Nagyjából száz évvel az első balatoni gőzhajó elindulása után zivataros időszak köszöntött azokra, akik a háború napjait élték. 1945 márciusában komoly dilemma előtt álltak hajósaink, hogy miként mentsék meg szeretett hajóikat. Az elsüllyesztés ötlete drasztikusnak tűnt, de az élet őket igazolta. A hajók 1946-ban az elsőkként tértek vissza a Balatonra, a forgalomba. Ez a hőstett elképzelhetetlen számunkra. A balatoni hajósok élete ma már könnyebb, de számukra most is olyan fontos a hajójuk, hogy az arról való gondoskodást sokszor még a családjuk elé is helyezik. A hajózás egy életforma, amely ma már nagyon ritka dolog. Emlékeznünk kell a hajók megmentőire, a Balaton legrégebbi működő hajója, a 134 éves Kelén és a hamarosan 100. születésnapját ünneplő Tünde megmentőire. Büszkék vagyunk rá, hogy ez a két hajó és a nosztalgiaflotta többi tagja, a Helka, a Csobánc, a Csongor és a Jókai mai napig tagja a flottának és keresik őket a vendégek – mondta a társaság vezérigazgatója, és hangsúlyozta a kikötők, épületek megőrzésének fontosságát, amely a révfülöpiek számára is elsődleges.
Kondor Géza polgármester megköszönte a szervezőknek, hogy nem feledkeztek el az évfordulóról. Hálával szólt a balatonboglári küldöttségről, amelynek tagjai mindig megerősítik a tényt, hogy a Balaton nem elválasztja, hanem összeköti a két települést.
– Gyerekkoromban nagy dolog volt, amikor a szüleinkkel áthajózhattunk Boglárra, ahol alacsony volt a víz. Felsétáltunk a gömbkilátóhoz, és egy álom volt az utazás a Kelénnel vagy Tündével a tavon – emlékezett Kondor Géza. Reményét fejezte ki, hogy még sok közös programjuk lesz a révfülöpieknek a bogláriakkal, például a galéria avatása hamarosan.
Miklós Tamás történész a 80 évvel ezelőtti eseményeket elevenítette fel.
– A Balaton megerősítése, a hajózóutak elzárása, a part menti szakaszok aknásítása folyt abban az időben. 1944 december elején valamennyi balatoni hajót behívták hadi szolgálatra. 1945 márciusában parancs született a balatoni járművek felrobbantására, így lett füredi kikötő a hajók tragikus temetője. Március 26-án ott először a Csobánc hajót robbantották fel, majd a többit. Elsüllyesztették a Balatoni Hajózási Részvénytársaság négy csavargőzösét, öt dízelmotoros hajóját, kilenc kisebb motorosát, két kompot, hat vastestű és egy fából készült uszályt. A Balatoni Halászati Rt. úszó, vontató gőzöseit, motorhajókat, úszó járműveket is. A 325 utast befogadó Kelén gőzhajó és a Tünde motoros személyhajó néhány uszállyal a révfülöpi kikötőben várt szomorú sorsára. Amikor a hajósok megtudták, hogy a hajók fel lesznek robbantva, kinyitották a fenékcsapokat, és éjszaka titokban elsüllyesztették azokat, miután a már fedélzetükön levő robbanóanyagot néhány hajós élete kockáztatásával kihordta.
A hajók nem károsodtak, kiemelésük, javításuk után rövidesen forgalomba állították azokat. Igazi hőstett volt, amit a hajósok tettek. A munkában
Zsoldos Péter,
Móri István,
Szabó Péter,
Fejes Gábor,
Bozóki Rezső,
Nagy György,
Széll Károly vett részt,
de felmerült még
Ács Imre,
Borbély Géza,
Bozzay István,
Gulyás László,
Somogyi Gyula,
Pál Lajos neve is.
Életük és hivatásuk volt a hajós mesterség, részt vettek a kiemelésben is. Az utókor nem felejtette el a hajók megmentőinek cselekedetét, emléktábla őrzi azt a révfülöpi kikötőben – mondta Miklós Tamás.
Az ünnepség koszorúzással, az egykori hajósok emléke előtti főhajtással, közös hajózással folytatódott. Az emléknapot a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar műsora színesítette.
Tóth B. Zsuzsa