Március 15. különleges helyet foglal el a magyar történelemben. Az 1848-as forradalom kezdete, amely a szabadságért és függetlenségért folytatott harc szimbólumává vált, máig ható erejű esemény. Ezen a napon a pesti forradalmárok elfoglalták a Landerer nyomdát, kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt, valamint követeléseikkel sikeresen rákényszerítették a Helytartótanácsot a meghátrálásra. 1927 óta hivatalosan is nemzeti ünnep, amelyet a rendszerváltás után újra a függetlenség napjaként ünnepel az ország. Az ünnephez azonban számos olyan történet és részlet terjedt el, amelyek nem állják meg a helyüket a történelmi tények tükrében. Sokan például ma is úgy gondolják, hogy Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalta el a Nemzeti dalt, vagy hogy a forradalom első napja vér nélkül zajlott le. Ezek a tévhitek részben irodalmi alkotásokból, részben az oktatás leegyszerűsítéseiből fakadnak. Ezek a tévhitek nemcsak a korabeli politikai propaganda miatt terjedtek el, hanem azért is, mert egy nemzet mindig szívesebben emlékezik a dicsőséges múltra, mint a komplex és ellentmondásos valóságra. Ebben a cikkben arra vállalkozunk, hogy feltárjuk a legelterjedtebb tévhiteket, és bemutassuk, mi történt valójában.
Tévhit #1: Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalta el a Nemzeti dalt
Mi történt valójában?
1848. március 15-én a Pilvax kávéházban gyülekező ifjak élén Petőfi Sándor olvasta fel először a Nemzeti dalt. A verset később több helyszínen is elszavalta, például a Landerer nyomda előtt és az Egyetem téren, ahol a tömeg létszáma folyamatosan nőtt. A Nemzeti Múzeum előtt azonban nem ő, hanem inkább politikai beszédek hangzottak el, és a 12 pontot is itt olvasták fel. Egyetlen hiteles korabeli forrás sem támasztja alá, hogy Petőfi a múzeum lépcsőjén szavalta volna el a verset.
A tévhit eredete:
A Nemzeti Múzeum szimbolikus helyszín volt már a 19. században is, hiszen a magyar kultúra és identitás egyik jelképének számított. Az első március 15-i ünnepségeket is a múzeumnál tartották, ami tovább erősítette a helyszín jelentőségét. Az irodalom, különösen Jókai Mór írásai, valamint az iskolai történelemoktatás is hozzájárultak a legenda kialakulásához. A Horthy-korszakban a nemzeti hőskultusz részeként különösen hangsúlyozták a múzeumhoz kapcsolódó eseményeket.
Mélyebb elemzés: Miért alakult ki ez a tévhit?
A romantikus történelemszemlélet szívesen kötötte fontos eseményekhez a nemzeti kultúra szimbólumait, és a Nemzeti Múzeum lépcsője tökéletesen illett ebbe a képbe. Az 1920-as és 30-as években, a Horthy-korszak idején, a nemzeti ünnepek kultusza erősödött meg, és szükség volt egy központi szimbólumra, amely összefoghatta a nemzetet. A szocialista időszakban is egy karizmatikus vezetőre és egyértelmű szimbólumokra építettek, ami tovább erősítette ezt a mítoszt.
Tévhit #2: A 12 pont követeléseit azonnal elfogadta a Helytartótanács
Mi történt valójában?
A forradalmárok valóban elérték, hogy a pesti Városháza elfogadja a 12 pontot, de a Helytartótanács, amely a tényleges politikai hatalmat gyakorolta, csak a bécsi forradalom hírére engedett ideiglenesen. A követelések több elemét csak később, az áprilisi törvények biztosították.
Mélyebb elemzés: A Habsburgok taktikája
A Habsburg udvar számára a pesti események csak egy volt a birodalom számos válsága közül. A bécsi forradalom leverése után a Habsburg udvar célja az volt, hogy időt nyerjenek a csapatok újrarendezésére és a magyarországi forradalom leverésére. Az időhúzási taktika része volt, hogy látszólag engedtek a követeléseknek, miközben titokban megkezdték a katonai előkészületeket.
Tévhit #3: A forradalom vér nélkül zajlott le
Mi történt valójában?
Bár Pesten nem került sor jelentős vérontásra, vidéken — különösen Erdélyben és a Délvidéken — már az első napokban összecsapásokra került sor. Az erdélyi és délvidéki harcokban több százan vesztették életüket.
Mélyebb elemzés: A nemzetiségi konfliktusok szerepe
A forradalom kitörése után a magyar kormány nem kezelte megfelelően a nemzetiségi kérdéseket. A román vezetők, például Avram Iancu, kezdettől fogva ellenezték a magyar központosítást. A Habsburgok ügyesen kihasználták ezeket az ellentéteket, felfegyverezve a nemzetiségi csoportokat.
Tévhit #4: Kossuth Lajos vezette a március 15-i forradalmat
Mi történt valójában?
Kossuth Lajos március 15-én Bécsben tartózkodott, ahol a magyar követelésekről tárgyalt. A pesti eseményeket a márciusi ifjak — köztük Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál — szervezték és irányították.
Összegzés: Miért fontos a tévhitek eloszlatása?
A történelmi tévhitek eloszlatása nem gyengíti, hanem erősíti a nemzeti öntudatot. A valós események — a nemzetiségi konfliktusok, a politikai taktikázás — éppen olyan izgalmasak, mint a legendák. A hiteles forrásokra támaszkodó történetírás segíthet abban, hogy a jövő nemzedékei tisztábban lássák a múltat. A történelem nem mindig olyan, amilyennek tanítják. De ez nem baj. Sőt, épp ettől válik igazán izgalmassá.
Tévhit #5: 1848. március 15-én adták elő először Katona József Bánk bánját
Aznap este a a Nemzeti Színházban a Két anya gyermeke című francia drámát játszották volna, azonban az egész várost átható forradalmi lelkesedés miatt helyette Katona József Bánk bánját tűzték műsorra. (Természetesen ez nem az első előadása lett volna a darabnak, mert az ősbemutatója 1833. február 15-én volt Kassán, és az utána következő években is játszották – igaz – erősen cenzúrázott formában.) Azonban ez a műsorváltozás is csak terv maradt.
Az este történtekről így számolt be a másnapi Pesti Hírlap:
A sajtó-szabadság kivívásából és Stancsics [Táncsics Mihály] kiszabadításából megérkezett nép betódul, minden padok megtelnek […]. Kiáltások hangzanak: „Halljuk a Rákóczi indulót!” Egressy Gábor Petur bán maszkjában kiáll a közönség elé és megkérdi: „Folytassuk a Bánk bánt, vagy énekeljünk a Hunyadi Lászlóból?” Újabb kiáltások: „Halljuk a Hunyadit, a Marseillaiset, a Rákóczit, a Himnuszt […]!” Majd a kiáltások elhallgatnak, a várakozás csendje üli meg a termet. Erkel beinti a „Meghalt a cselszövő”-t, a tömeg Metternichet átkozza. Aztán a „Himnusz” következik, majd a „Rákóczi” és a „Marseillaise”. Füredy népdalokat énekel, aztán újra felcsendül a „Himnusz”, a „Szózat”, a „Marseillaise”, a „Rákóczi”; ki tudja hányszor, szinte a végkimerülésig…
Így az esti díszelőadás a Nemzeti Színházban félbeszakadt, a művet teljes terjedelmében a következő héten, 1848. március 23-án, pénteken adták elő a Pesti Magyar Színházban.
+1 tévhit
Történt még egy legendás eset azon az estén a Nemzeti színpadán. Amikor Jókai felment, hogy lecsendesítse a közönséget, szembetalálkozott Laborfalvi Rózával, aki Gertrudist játszotta (volna). Laborfalvi levette kebléről a kokárdát, Jókai mellére tűzte, aki egy pillanat alatt beleszeretett a nála nyolc évvel idősebb színésznőbe.
Persze, könnyen lehet, ez is csak tévhit, mert Jókai unokahúga, Váli Mari visszaemlékezéseiből úgy tűnik, hogy az író és a színésznő már korábban is „ismerték” egymást, de ezen az estén – a forradalmi hevületben – fel merték vállalni kapcsolatukat.
Medve Zoltán