A kedvesnek, gondoskodónak hitt szokás azonban nem tesz jót sem az állatvilágnak, sem a víznek, a vízimadarak télen sem szorulnak táplálékra a szakértő szerint. 
Télen sem kell etetnünk őket
– A vízimadarak növényevők, nem kiflire vagy hasonlóra van szükségük a fejlődésükhöz, ezt tudnunk kell. Jobb, ha a bütykös hattyú és a tőkés réce nem kap eleséget a sétálóktól. Ne etessük őket semmivel, főként ne kenyérrel. Abszolút káros számukra az emberi étel, de bármilyen hihetetlen, még az is, amit a madáreleség-automatákból vehetünk ki. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet jelentése szerint a Balatonban a part mentén mostanra kialakult egy foszforgyűrű. Ennek egyik oka az állatok etetése, a másik a horgászat. A vízbe bedobált kenyér a lebomlása során ugyanis foszfort termel. A madarak bélműködését zavarja a vizes kenyér, amellett az etetett helyen egyre több madár jelenik meg, és a bütykös hattyú elűzi a honos egyedeket. Sajnos az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése felesleges, különösen nyáron, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot – mondja Árvai Gábor.
Etetésük tömegesen sodorja veszélybe őket
A vízimadarak etetése ráadásul tömegesen sodorja veszélybe és betegíti meg az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a természetvédelmi szervezetek. Ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra kéri a víz mellett sétálókat, hogy sehol és semmivel ne etessék a vízimadarakat. Utóbbiak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus, téli etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük az énekesmadarakéval szemben nem hasznos, mert a hosszú ideje, hónapok, évek óta tartó, egyoldalú kenyér- és egyéb értéktelen táplálékdiéta megbetegíti a madarakat, például angyalszárnybetegséget okozhat. Szennyezi a környezetet, rontja a víz minőségét, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt, azaz elmocsarasodást.
A mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, ezek a madarak fagynak aztán jégbe télen. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből eredő sérülésveszélyt, önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz, és rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket. A feleslegesen kiszórt rengeteg táplálék vonzza a patkányokat, segíti szaporodásukat.
Gyakorlati megvalósulását és hatását tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik. A nyáron etetett madarak ősszel nem vonulnak el, így az emberek, látva a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett vagy már beteg, röpképtelen madarat, tovább etetik őket.
A fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő, ami tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását. Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma, és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.
Tóth B. Zsuzsa